east-cambodia-kratie

Jó Kambodzsa vs romlott Kambodzsa

Az egy hónapos kambodzsai tartózkodásomat turistás helyen kezdtem, és itt nagyrészt olyan kambodzsai emberekkel találkoztam, akik romlottak. Tudtam, hogy van egy Kambodzsa, ami csodálatos emberekkel van tele. Kambodzsa ezen részét meg akartam találni. Egy nap fogtam egy buszt, és elindultam az ismeretlenbe. 

Angkor, csodás kambodzsai partok pár év múlva csak egy halvány emlék lesz, de az “ismeretlenben” szerzett emlékek egy örök életre szólnak, hiszen megtaláltam a “jó” Kambodzsát.

Romlott Kambodzsa

Tartózkodásom elején pár napot segédkeztem egy kis magyar jótékonysági alapítványnak. Ami nagyrészt jó tapasztalat volt, de emellett szinte csak rossz dolgok történtek velem. Kezdődött már a határnál ami persze kambodzsai kamu határ. Majd pedig végre amikor szinte halál félelemmel de átléptem az országba a busz sem ott tett le ahol kellett. Hiszen a külföldit ott kell letenni ahol kihalt és meg lehet félemlíteni és rábeszélni egy túlárazott taxiútra. Majd azt hittem végre vége ezeknek az átvágásoknak és majd mentem Angkor Wat-ba ahol nem vettem meg egy erőszakosan árult 2 dolláros kókuszlevet, akkor a biciklikerekemet kilyukasztották nem 1, hanem 4 helyen!

Persze nem érdemes veszekedni Kambodzsában, mert akkor előfordulhat, hogy a nyugati ember húzza a rövidebbet. Engem mindez dühített persze, de -egy életem egy halálom- nem hagytam magam. Világkörüli utam elején voltam és nem hagytam, hogy csalók kezébe menjen az álmomra gyűjtött pénzem. 

Amikor egyedül sétáltam a templomok közt az erdőben Angkorban, akkor ki akartak rabolni. Tudtam, hogy mindig résen kell lennem, hiszen egyedül utaztam a világban. Ez az éberség mentett meg attól, hogy kiraboljanak, és nem is akarok belegondolni, mi más, hiszen két kambodzsai férfi próbált beszorítani egy templom sarkába.

Angkor Wat

Persze, persze gyönyörű, de az emberek akik körül veszik…. Elveszik a hely szépségét… és a csodás élményeket…..

A nyugati ember körülbelül hülye pénzautomatának van nézve (mondjuk a legtöbb DK ázsai ország így kezeli a nyugati embereket). Valahogy Kambodzsa (csak turistás helyeket értem) nem csak hülyének nézi az embert, hanem, ha nem költi a pénzt, ahogy ők szeretnék, akkor rossz szemmel néznek rá. Még egy országban sem éreztem olyan kellemetlenül magam, mint itt, amikor az emberek szinte megöltek a tekintetükkel na jó talán Thaiföldön.

Kamu árvaházak

Na meg persze ott vannak a “kamu” árvaházak, amiről Kambodzsa oly híres. A legtöbb árvaház csak turistalehúzó hely. A szülők eladják a gyerekeiket az árvaházba jó pénzért, annak ellenére, hogy fel tudnák őket nevelni.

Még sajnos mindig vannak emberek akik bedőlnek ezeknek az árvaházaknak.

A gyerekeket betanítják,  ha meglátnak egy turistát, akkor rohanjanak oda, öleljék át őket stb. Egy ázsiai gyerek soha nem fog egy idegen nyugati ember nyakába ugrani, hiszen nagyon félénkek, mindamellett ezeknek a gyerekeknek rossz emlékei vannak a felnőttekről, hiszen elhagyták szülei.

Én persze nem látogattam meg egy árvaházat sem, de sokat beszéltem emberekkel Kambodzsában erről, meg persze tudtam mi a “szituáció” már előre az internetről.

Egyre több ember jön rá, hogy átverés az egész, úgyhogy taktikát változtattak az árvaházak. Már nem pénzt kérnek, hanem rizst és egyebeket, mindegy mit, hiszen mindent érintetlenül “vissza” eladnak az eladónak ahányszor csak kell.

Csak gondold el, hogy miért is van annyi árvaház Kambodzsában, amikor Ázsiában szegényebb országok is vannak! Talán mert iszonyat jó “biznisz”…..

Önkéntesség

Ha egy “önkénteskedésre” több száz vagy ezer dollárt elkérnek, akkor valószínű az is csak egy turistacsapda, vagy a pénz talán a nagyfőnök új autójára megy. Jótékonysági szervezeteknek mindössze szállásra (környékbeli árakkal egyenlő) és kosztra kéne elkérniük pénzt.

Ha csak egy kis falu, akkor szállásnak nagyon olcsónak kell lennie. Meg persze adminisztrációs költséget kéne fizetni. Nem is értem, miért kérnek el a jóhiszemű emberektől sokszor több ezer dollárt “jótékonysági szervezetek”.

Ha segíteni akarsz akkor guglizz le amit tudsz

Mindezzel nem az a célom, hogy arra ösztönözzek bárkit is, ne segítsen. Éppen az ellenkezőjét mondom. Azzal, hogy rossz kezekbe kerül a pénzed, nem teszel semmi jót az országnak sem a világnak.

Sőt ezzel támogatod is a jövőjét ezeknek a ronda dolgoknak.

Csak guglizz ki mindent, mielőtt kiadod a pénzed, vagy éppen találd meg a saját kis helyedet/projecteded, ahogy én is csináltam.

Yeti útja jó Kambodzsába

Egy barátom mondta, hogy Kelet Kambodzsa jó lesz, hiszen ott nincsenek turisták, és végre megláthatom az “igazi” Kambodzsát.

Úgyhogy fogtam egy buszt és elindultam az ismeretlenbe, aztán több mint 8 óra buszút után megérkeztem az ismeretlenbe, Kratiébe. Amikor leszálltam, már egyből tudtam, hogy ez igazából a semmi közepe, és mivel este 7-kor érkeztem, már minden be volt zárva. Miközben sétáltam a Mekong partján, láttam aerobic órát, ahova becsatlakoztam (ha már enni nem tudtam, legalább elütni valamivel az időt). Csak helyiek voltak az órán, meg persze én. Gyorsan barátságosak lettek és segítették a béna idegent a lépésekben.

Örültem, hogy végre nem a pénzemért mosolyognak rám az emberek.

Másnap béreltem egy biciklit és elindultam a Mekong partján, mivel azt sem tudtam, hol vagyok, így mindegy is volt merre indulok. Éreztem, hogy a “jó” Kambodzsa itt mindenhol körülvesz. Útközben egy faluban megpihentem egy templomban, ahol gyerekek táncoltak. Egy idő után elkezdtünk beszélgetni és meghívtak angolt tanítani az iskolájukba, én persze igent mondtam. Ha nem is hívtak volna meg, akkor is csak bementem volna egy iskolába felajánlani.  Már aznap tanítottam és másnap pedig a 20 tanulóból már 50 (pár monk is, ami igazi megtiszteltetés volt) lett az osztályteremben, hiszen híre ment a faluban, hogy egy nyugati tanít, aki beszél angolul.

A büfés bácsi volt az angoltanár itt, aki nem beszél angolul. Sőt az óra után egy kedves család besétált az iskolába és felajánlotta, hogy ingyen lakhatok náluk, amíg tanítok, hiszen a faluban nem volt szállás és esténként a sötétben kellett bicikliznem vissza a szállásra.

Meg akartam találni jó Kambodzsát, de azt, hogy 2 napon belül ennyi jó dolog történjen velem, nem is gondoltam volna. Megtaláltam jó Kambodzsát és boldog voltam.

East Cambodia Kratie

A család aki adoptált engem:)

Nagyon örülök, hogy a végén fájó szívvel hagyhattam el Kambodzsát és, hogy csodálatos életre szóló emlékeim vannak most már róla.

A sors tisztn megmutatta, hogy ide kellett jönnöm. Hiszen az egyik tanuló nagypapája 1980-as években agrárkultúrát tanult Magyaroszágon és meg akarta már rég találni évtizedek óta elveszett barátját Ágnest. Az hogy én pont itt a semmi közepén pont ebbe a kis iskolába sodort az élet, mutatja, hogy nagyon is jól tettem, hogy nem adtam fel. Ja és persze Happy End hiszen a blogom által és a Ti segítségetekkel Ágnest sikerült megtalálni:). Mr Kunthy pedig sírva fakadt az örömtől, ahogy én is:)

Kratie East Cambodia

Egy kis iskola Kratie-ben

Bármelyik falusi kis iskola szívesen fogad nyugati embert aki tanítani szeretne, úgyhogy te is csak sétálj be egybe ha legközelebb Kambodzsában jársz. 

Kambodzsa tényleg fantasztikus hely, mindenkinek ajánlom. Kedveteket ne szegje a sok átverés és kívánom Ti is találjátok meg a jó Kambodzsát.



There are no comments

Add yours