Tényleg veszélyes nőként egyedül utazni?

Hivatalos, vagánykodós válasz az lenne, hogy: nem. Nem veszélyes és nem félek semmitől.

Hiszen állandóan jövök megyek a világban járt és járatlan utakon, civilizációban és civilizáción kívül. Több attrocitás is ért már több földrészen, így úgy gondolom nem veszélytelen és nem is fogom magam hős, semmitől sem félő valakinek beállítani ahogy ez elvárható lenne Tőlem.

Viszont azt hirdettem ahogy mindig is fogom, hogy menjen mindenki kalandozni. Hiszen a story kicsit összetettebb, ezért itt egy kis szösszenet amit a tapasztalataimból írtam világkörüli utazós és túrázós életemből. Az írást nem elrettentésként írom hanem inkább hasznos tanácsként és segítségként, talán kicsi felkészítésként is a világjárvány utáni új világra való tekintettel is.

Elindulás és egészséges félelem

Nem élhetünk burokban bármennyire is fél az ember. Kilépünk az utcára és pont arra jön egy őrült pisztollyal és vége…. Veszélyért nem kell messzi menni.

Úgy elindulni kalandozni, hogy nem fog semmi történni: butaság.

Úgy elindulni, hogy arra gondolunk tutti történik valami rossz: őrültség és felesleges. Mert bevonzhatja az ember a rosszat. Meg élvezni sem élvezné az utat

Hogyan induljunk akkor el? Bele kell kalkulálni a félelmet némi veszélyt a kalandba és eldönteni, hogy bevállalja ezt az ember.

Te bevállalod? Csupán ez a kérdés. Erre neked kell válaszolni hiszen egyedül vagy. Ha ott a vészhelyzet csakis magadra számíthatsz.

Én az egészséges félelemmel semmi gondot nem látok, sőt ez segít jobb döntéseket hozni. Félelmünket legyőzni pedig az ami az igazi szabadság érzését adja.

Rossz élmények és a hozzáállás

Addig jó míg nem történik semmi. Mert ha már történik az lehet örökre az emberrel marad. Először 4 éve volt attrocitásom a világ másik végén egy nemzeti parkban majd civilicációban. Aztán történt több, itthon is volt eset. Sajnos ez benne van a pakliban, aki mást mond az bedugja a fejét a homokba. Minden egyes utamra úgy indulok el, hogy arra gondolok rossz dolgok ne történjenek. A pozitív gondolkodás is nagyon sokat segít (lehet sokan csóválják most a fejüket kételkedve). De ez így van.

Ettől függetlenül reálisnak is kell lenni én azt mondom mindig a legrosszabbra is agyban fel kell felkészülni és annál csak jobb lehet. Sokat járok mindenfelé azért a statisztikám az, hogy 1 könyvet tudnék írni a jó dolgokról és 1 oldalt a rosszról. Az a probléma ha már egyszer megtörténik bármi rossz utána már a legkissebb veszélyhelyzetre is az agy azonnal kapcsolódik ahhoz a kis memória kockához, a rettegéshez, amit a tényleges attrocitásnál átélt az ember.

Nálam az egészséges, de elég erős félelem mindig ott van, míg fel nem dolgozom a történteket, de küzdök vele és akkor sem hagyom abba kalandokat. Ettől függetlenül nem próbálom a sorsot kihívni. Mindig slamposan megyek, semmi feszülős vagy feltünő színű ruha ha egyedül vagyok. Nekünk is csajoknak rá kell segítenünk, hogy kevesebb eséllyel történjen bármi.

Vietnamban kétszer is utánam jöttek. Más utazó csajokkal is megtörtént hasonló eset. Ezért én nem is ajánlom, hogy Vietnamban nők egyedül kalandozzanak járatlan utakon.

Hallgass a megérzéseidre és kövesd a szívedet

Az embernek a nap végén azt kell tennie amit a szíve diktál. Az a helyes. Megérzések is kifinomultabbak lesznek egy nőnél aki sokat kalandozik egyedül. Ezek hála előre tudnak jelezni sok veszélyt. Nekem többször segítettek már. Férfiaknál ez nem tudom hogy megy de az biztos, hogy a nőknek sokkal több mindenre kell figyelnie.

Ha úgy érzitek valami nem tiszta és rossz megérzétesetek van azonnal meg kell hozni egy bölcs döntést a biztonság érdekében. Vészhelyzetben nekem többször is működött a túlélőösztön és automatikusan jöttek a gondolatok, mindez azért van szerintem, mert fel voltam agyilag készülve bármi történhet velem.

Stoppoláskor ez elengedhetetlen. Azonnal a megérzésre kell hallgatn és ha nem jó nem szabad beülni az autóba.

Légy felkészült, hiszen másra nem számíthatsz

Mindezt persze nem elrettentésként írom, csak, hogy igenis agyilag felkészültnek kell lenni az egyedüli kalandokra, ha beáll a vészhelyzet akkor ne blokkoljon le az ember.

Hiszen egyedül vagy…. Senki másra nem számíthatsz…

Na de mi is van a pasikkal? Ők soha nincsenek veszélyben?

Természetesen férfiak is ki vannak téve veszélyeknek viszont civilizációhoz közeli részeken vagy civilizációban a nők sokkal több veszélynek vannak kitéve. Egyértelmű, hogy egy nő könnyebb préda.

Vadonban mindegy férfi vagy nő vagy. Az a nem mindegy, hogy mondjuk ki figyeli ki, hogy bemegy egy nő a vadonba egyedül, mert általában nem helikopterrel ejtenek a vadon közepére. Pont ezért soha nem lesz egyenlő az, hogy ha nőt és férfit nézzük. Egyébként én soha nem az állatoktól tartottam a vadonban csakis az emberektől.

Informálódj és légy magabiztos!

Szó szerint csövezni Chilében nem volt jó ötlet. Éjszaka jöttek a részegek és berobbantottak egy üresüveget a csőbe éjszaka. Persze tettetem, hogy fel sem ébredtem aztán reggel takarítottam a szilánkokat a cuccaimról. Bár nem egyedül csöveztem mindketten be voltunk tojva és meg se mertünk szólalni egész éjszaka. Ez szimplán butaság volt a részemről itt aludni, csak lusta voltam elsétálni 5 kilométerre egy bejátatott vadkempinges helyre.

Informálódj! Ha egy adott országba megyek amiről nem tudok szinte semmit de hallottam nem túlságosan szívet melengető sztorikat mint pl Peru. Előtte vagy olvasom más hátizsákosok beszámolóit. Valamint ha hostelbe megyek 5 percen belül kb megtudja az ember hova lehet és nem lehet menni. Pl Limában egy zűrös helyen volt a szállásom (Booking nem mondta, hogy munkásszálló lesz😆).

Egyből megtudtam, hogy nem lehet sötétedés után az utcára menni, még helyiek sem nagyon mennek ki. Persze sikerült eltévednem az egyik gettószerűségben ahol busz se jár és taxiba nem ülhettem mert sokszor elrabolják és kirabolják turistákat az áltaxisok. Tettetem, hogy baromi magabiztos vagyok és tudom hova megyek. Persze annyit tudtam észak fele kell tartani hiszen a telefont nem mertem elővenni. Mentem észak fele és egyszercsak elértem a munkásszállómat. Semmi nem történt. Ezt is nagyon szerencsésen megúsztam.

Ha pl Budapesten tudod hova nem szerencsés menni sötétedés után miért ne derítenéd ki ezeket a világ másik végén is?

Tűnjünk mindig magabiztosnak. Avagy nem baj ha közben be vagyunk tojva a lényeg tettessük, hogy tudjuk mit csinálnuk és az sok bajtól megszabadíthat.

Ázsiában ez a magabiztosság mutatása elengedhetetlen. Lépten nyomon át akarnak verni. Mivel egyedül nőként utaztam ezért ott rámentek kicsit a megfélemlítésre is néha. Ha nem lépek oda akkor valószínű nem utaztam volna annyit mert az összes pénzem ott hagytam volna Ázsiában, pl Kambodzsában a kamu határ, vagy amikor letesz a busz a semmi közepén vagy Thaiföldön egy éjszakai bárban ránk zárták az ajtót és jött a helyi maffia a pénzünkért, vagy éppen Indonéziában a korrupt rendőr elől menekültem, vagy Vietnamban az álrendőrök…. Persze ezek a szösszenetek csak az utazás része és nem külön attrocitások amikre fentebb utaltam, ezeket a sztorikat utólag még könnyedén is el tudom mesélni.

Egy jó tanács minden túrázónak

Ha bemegyek a vadoba valahol a világban közlöm egy barátommal, hogy pl 5 nap múlva jövök ki és ha nem adok magamról életjelet hívja az adott ország rendőrségét. Csak azért nem családomnak mondom, hogy megspóroljak nekik extra izgulást.

Sátrazás alpakák közt egy magashegyi túrán egyedül az Andokban. Ha egyedül mész a vadonba mindig add meg a nemzeti park nevét egy barátodnak és, hogy mikor vagy várható, hogy ismét életjelet tudsz adni magadról.

Világjárvánnyal is lehet mások leszek a “játékszabályok”

Ez a téma azért is aktuális hiszen a világjárvány miatt lehet kevesebb utazó lesz az utakon és világgazdasági válság miatt sokan világszerte elszegényedtek és lehetséges az egyedül utazóknak jobban oda kell figyelni. Egy átrendeződött más világba lépünk be ezek után. Járt utak is lehet járatlanabbak lesznek. Ahol sok turista volt ott nem igazán volt gondom soha.

Mint pl Angkor Wat ami mindig tele van turistával és ott biztonságos is. Viszont ahol kevesebb ember van pl csak egy kevesbé ismert templom ahol már sarokba is próbáltak szorítani. Szerencse az volt, hogy pont jött egy kissebb turista csoport. Srácok hála viszont csak ki akartak rabolni (legalábbis a megérzésem azt mondta), az a rossz amikor nem rablási szándékkel jönnek. Ilyenre is volt már többször példa utazásaim alatt.

Angor Wat Kambodzsában. Szép szép, de…..

Konklúzió

Egy szónak is száz a vége menjetek fiúk, lányok, kalandozzatok mindenfele csak ésszel és körültekintően, valamint mindig hallgassatok a megérzésetekre. Főleg most kell majd odafigyelni, hiszen a világjárvány után valószínű egy új más világban fogunk utazni. Ahol mások a játékszabályok és ezeket nem lesz szabad figyelmen kívül hagyni.

Örök barátokkal (vagy inkább egyik családom) Patagóniában

Menjetek, kalandozzatok, szárnyaljatok! Hazánk, a világ tele van fantasztikus emberekkel, helyekkel.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *