Volt egy őrült ötletem 2015-ben, hogy világgá menjek. Sokan azt hiszik egy törés ami elindítja az embereket erre az egész életet megváltozató útra. Nálam és még sokan másoknál sem így volt. Hiszen Angliában dolgoztam a BBC-ben. Szuper állásom volt, sok barát, tényleg semmi panasz. Viszont számomra azzal, hogy befutott a karrierem és jó diplomákat szerzetem vége lett a társadalmi elvárásoknak. Nem igazán láttam ezek után merre is menjek, azt tudtam nekem a karrier hajszolása nem az életcélom. Azt is tudtam nem akarok egész évben várni arra a két hétre amikor szabad lehetek. Sokat gondolkodtam merre tovább.

Egyszercsak egy kávé felett egy kávézóban „megvilágosodtam” és elhatároztam világgá megyek.

Ennyi. Semmi túlszofikisztáltság. Már másnap elkezdtem dolgozni azon, hogy hogyan is valósíthatom ezt meg. Elég speciális hátizsákos utazó vagyok hiszen tudtam én magashegyekbe is sok időt kívánok majd eltölteni.

Az ominózus kávézás után másfél évvel már úton is voltam.

Egy hátizsákkal a világ körül? Miért is???

Azt vettem észre, hogy az életemet a tervek\kötelezettségek határozzák meg és nem az amit szeretnék (utazás, vadon és magashegyeket a nap 24 órájában) csinálni. Meg a másoknak való megfelelés kényszere is sok időmet elvette. A hét legtöbb napján arra keltem, hogy mit kell csinálnom és nem, hogy mit szeretnék csinálni. Úgyhogy akkor úgy gondoltam néhány hónapig vagy ha szerencsés vagyok évig azt fogom minden nap csinálni amit szeretek. Mindennek már 6 éve.

Himalája szerelmese ahol a világkörüli út is kezdődött

Világgámenetelem előtt már többször jártam Nepálban ahol rabul ejtett az emberek kedvessege és kimondhtatatlanul gyönyörű gigantikus hegyei. Az oxigénhiányos környezet extrém kihívásai pedig függővé tettek.

Világkörüli út Himalájától a Tűzföldig

A nagy nepáli földrengés után frissen újjáépülő Nepálban landolnom 2015-ben. A világkörüli utam eleje nem rólam szólt hiszen azon voltam, hogyan is tudnék segíteni. Ahol tudtam segítettem adományokkal és tanítással majd mentem a hegyekbe.  Első 3 hónap pillanatok alatt elillant. Közeledett a vízumom lejárta. Fogalmam sem volt merre tovább. Leültem és egy repjegykereső portálba beírtam, hogy repítsen el a legolcsóbb helyre Kathmanduból. Bangkokot dobta ki. Így kerültem életemben előszört Thaiföldre. Majd itt körbeutaztam Délkelet Ázsiát.: Thaiföld, Vietnam, Kambodzsa, Laosz, Indonézia, Szingapur. Majd átrepültem New Yorkba ahol egészen a kanadai határig utaztam. Mivel Amerika drága ezért beírtam a repjegykereső portálba, hogy repítsen el a legolcsóbb helyre az USÁ-n kívül. Limát dobta ki. Nem volt mese így éjszaka közepén sikerült Peruban landolnom ahol az járta, hogy már a reptéren elrabolnak. Viszont utánaolvastam és szerencsésen megúsztam nemcsak a reptérről való kijutást hanem azt is, hogy a szállásom véletlenül egy getto közepén volt egy munkás szállóban. Így kezdődtek a latin-amerikai kalandjaim. Ekkor már egy éve utaztam és kizárólag a természet és magashegyek érdekelt. A perui Andok kézenfekvő volt. Meg is csináltam pár magashegyi túrát, természetesen vezető nélkül. Aztán októberben elhatároztam 6000 m felett szeretném tölteni a karácsonyt, így lementem délre Argentínába ahol 5400 m-ig hegyet az Andokban. Visszafordultam mert nem volt megfelelő felszerelésem. Kinéztem magamnak a 6962 m magas Aconcagua, Amerikák legmagasabb csúcsát következő célpontnak. Az Aconcagua továbbra is álom maradt, úgy éreztem nem vagyok még kész.

Magashegyi kalandok után irány Chile és onnan stoppal teljesen a Tűzföldre majd vissza. Patagóniában 4 hónapig nomádoltam vagyis laktam sátorban és utaztam végig egész Patagóniát. Leginkább zabon és kukorciadarán élve, legtöbb időmet a vadonban töltve. Tűzföldön megpróbáltam stoppolni egy Antarktiszra tartó hajóra. Sajnos nem jött össze úgyhogy ez is álom maradt. Áprilist írtunk, az idő elkezdett őszre váltani. Ideje volt tovább állni. Ekkor már majdnem 2 évig utaztam szüntelenül. Nemcsak hogy nagyon alultáplált voltam de el is fáradtam sok más indokot kihasználva visszamentem Európába. Ez a giga utam ami a legvadabb álmaimat is felülmúlta véget ért.

Új életforma azaz az új fejezet

Visszarepültem Európába elkezdtem előadásokat tartani valamint a Himalájába utakat szervezni. Avagy megtanultam a saját lábamon is megélni és saját magamnak dolgozni. Hiszen a világkörüli utam megtakarításokból finanszíroztam.

Aztán egy átlagos napon kávéztam és jött a megvilágosodás, hogy karácsonykor szeretnék Amerikák tetején vagyis a 6962 m magas Aconcagua csúcsán állni. Volt 2.5 hónapom a teljes felkészülésre.

A felszerelés beszerézsétől az expedíció szervezéséig minden. Hiszen a terv az volt, hogy teherhordó és hegyivezető nélkül menjek. Nagyon fókuszált felkészülés és jó akklimatizációs teremnek köszönhetően, igaz nem karácsonykor, de december 23-án álltam a csúcson. Aztán persze egy nap alatt visszarohantam az alaptáborba, hogy részese legyek hírhedt és fergeteges karácsonyi bulinak az alaptáborban. Ha már ott voltam maradtam Patagóniában 3 hónap nomádolásra, hogy meglátogassam kedves barátaimat és hogy 3 hónapig ismét nomád legyek. Örök rabja lettem ennek az igazi csiszolatlan gyémántnak amit Patagóniának hívnak.

Jelenlegei új fejezet

Nem igazán voltam kapcsolatban a külvilággal a vadonban. Viszont amint kiértem a vadonból már jöttek az üzenetek erről a fura c-vel kezdődő szóról. Már márc közepét írtunk, nekem még gőzöm nem volt mi folyik a civilizált világban. Úgyhogy úgy dönöttem hamarabb elindulok északnak a reptérre. Hiszen volt egy csoportom a Himalájába és tudtam muszáj elérni a gépem. Útközben megálltam egy éjszakára egy barátomnál észak Patagóniában. Bekapcsoltam a tévét és egy új vilát tárult a szemem elé. Kértem tőle mégegy éjszakát mert lehet ha elindulok stoppal a pár napra lévő reptérre akkor lehet utközben beragadok valahova. Másnap pedig már lezárták az országokat Latin Amerikában, törölték a jártom, így törölve lett a himalájai utam és előadásaim is. Úgy döntöttem maradok imádott országomban Chilében. 3 hónapig maradtam a barátomnál, együtt karanténkodtunk, majd visszajöttem Európába.

Aztán leültem kávézni egy átlagos napon feburárban… Megálmodtam a világ 8.dik legmagasabb hegyét hogy meg szeretném mászni pótlólagos oxigén nélkül…

Ez már a jelen, jelenleg is készülök. 

 

 

Yeti háttér és álmok megvalósításar

Eredetileg budapesti vagyok ahol pár éve Zsuzsaként anyakönyveztek. Utazás iránti vágyam valószínüleg akkor kezdődött amikor egy nyáron át egy Volkswagenben laktunk és utaztunk Európa szerte a családommal.

Újrakezdés nulláról

20’as éveimben tingilitagagli munkák mellett elvégeztem a főiskolát és az egyetemet. Azonban két közgazdás diplomával sem találtam megfelelő munkát,mert nem beszéltem angolul. Úgyhogy egy nap vettem egy gurulósat, és egy egyirányú repjegyet Angliába. Az összes megspórolt pénzemmel vagyis 18.000 Ft-tal nekivágtam szerencsét próbálni. Ahol adtam egy control-alt-delet-et az életemnek és mindent elkezdtem a nulláról. Mindenféle elvárások nélkül.

Egyetiemi diplomámmal takarítottam és gyerekekre felügyeltem. Semmilyen melót nem éreztem úgymond rangon alulinak. Kemény volt, de nem bántam mert tudtam, hogy az elején nem lesz könnyű és vremltem hogy valami jobb vár rám. A türelem és a kemény munka meghozta a gyümölcét és olyan leheteőségeketkt kaptam Angliában amiról álmodni sem mertem volna. Avagy bekerültem a BBC főhadiszállására és évekkel karrieremet építettem. Angol kollégák kitanítottak egy számomra új szakmát a Faclilites Managemenet-et ami azt jelentette, hogy a világsztárok beléptetéstől a bombatámadásokig mi csapatunk volt az elsőszámú kontakt. Vagyis a csapatunk munkája az volt, hogy első sorban semmi ne zavarja meg akár egy nanko másodpercre sem az adást valamint hogy minden zökkenőmentesen menjen a sokszor 8000 embert is foglalkoztató hadiszállásnak. Bármennyire is jó volt minden a 2008-as világválság megropantotta nagyon Angliát és lassan de folyamatosan elkezdődtek a leépítések. Egy nap azon vettem észre magam csak azért járokbe, hogy pénzt kapjak és nem azért mer télvezem a munkámat.  Ezt nem tartottam fairnek elsősorban a céggel szemben másodszorban magammal. Ekkor kezdtem el gondolkodni hogy új fejezetet kell nyitni az életemben csak nem tudtam, hogy mit.

Vad almaim David Hasselhoffrol

Vad álmaim David Hasselhoffrol és álmok megvalósításáról

Míg otthon éltem, egy álmom volt: egyszer eljutni amerikába. Ott akartam állni a mentőállomáson Californiában és úgy nézni az óceánt ahogy David Hasselhoff pásztázta a gyönyörű szemeivel a bajbajutottakat a vízben. Elképeztően szexi szőrős mellkasa és lasső felvételű futása a parton már a 90’es évek óta az álmom volt. De ez az álom annyira vadnak és elérhetetlennek tűn, hogy valaha én ilyen messze eljutok, hogy soha nem is gondolkodtam a megvalósításán.

Aztán megvalósutl az álmom és azóta nagyon sok álmom. Sőt 6 kontinensre sikerült eljutnom. Már cak az Antarktisz van hátra de miután lestoppoltam a Tűzföldre már majdnem sikerült oda is eljutnom. Majd egy nap. Már tudom egy álom megvalósítása csak attól függ mennyire keményen dolgozunk fel és hogy soha ne adjuk fel.

Valószínű ez az álomis vitt Angliába úgyhogy ha bárki azt állítja nem kfiizetődő szőrős mellkasokról álmodozni az nem mond igazat:)

 

Honnan vettem a bátorságot, hogy világgá menjek egy hátizsakkal?

Évek óta egyedüllló voltam ami arra kényszerített, hogy sok mindent egy magam  fedezek fel és hirtelen felindulásból jöt ötletimet egyedül valósítsam meg. Ez az egyedüli kalandozások sokszor kikényszerítettek a komforíónából és rájöttem, hogy az élet a komfort zónán kívül is széper és biztonságos lehet. 

Rájöttem arr is, hogy régebben sok mindentől féltem, tartottam alaptalanul. Csk az ismeretlennek nem akartam nekivágni. Mára már megtanultam, hogy nincsenek ahtáraik max amit a fejünkben kreálunk saját magunknak. Igaz pár évbe és jó pár néha veszélyes kissebb kalandba tellett mire bátorságot merítettem, hogy elinduljak a világ körül egy hátizsákkal. 

 

Miert nem nyugdijasan akarom elkezdeni elvezni az eletet?

Meg 30 évet várjak????? Miért is???

A társadalmii elvárások folyamatosan nyomasztják az ember, hogy kergesse a karriert. Ha van egy jó legyen egy jobb több fizetéssel. Majd vegyél egy ingatlant, házasodj legyen pár gyerek meg egy kiskutya. sőt mindamellet az lenne a helyes ha már most minden pénzemet a nyugdíjra tartalékolnám és a nyugdíjas éveim miatt aggódnék egész éltemben. Az élet úgy néz ki mint egy jól kigondolt terv aholnekem csak a emgfeleő rublikát kell kipipálnom a megfelelő időben, aztán nyugdíjba menni.  Dehát nem az a stirgula huzogálos meg rublikát kipipálgató, statisztika követő valaki vagyok. De mindenki élte más és az élet azért szép mert mindannyian mások vagyunk és mást akarunk. Én személy szerint Geroge Mallory filozófiáját követem

Nem azért élünk, hogy együnk és pénzt keressünk. Hanem azért eszünk és kerressük a pénzt, ogy élvezzük az életete. Erről szól az élet és ezért élünk.