1. nap: Budapestről Koszovóba
Korán reggel indulunk Budapestről és megkezdjük a balkáni csúcstúrát, amelynek során hat nap alatt négy ország legmagasabb pontját érintjük.
Első megállónk Koszovó fővárosa, Pristina. A város nem klasszikus turistacélpont, éppen ezért érdekes: modern épületek, oszmán kori emlékek, kávézók és élénk utcai élet keveredik benne. Teszünk egy rövid sétát a belvárosban, közben képet kapunk a város hangulatáról.
Pristinából továbbindulunk a hegyek felé. Aznapi célunk már a Gjeravica térsége, Koszovó legmagasabb csúcsa, amely az Albán-Alpokhoz tartozik. A következő napokban olyan hegyvidékeken túrázunk, ahol még kevés a forgalom és a táj megőrizte a Balkánra jellemző nyers, tagolt karakterét.
Estére érkezünk meg a Gjeravica lábánál lévő szállásunkra. Itt már a másnapi túrára készülünk: felszerelés-ellenőrzés, korai vacsora, majd pihenés, mert az első csúcs másnap vár ránk.
Szállás: a Gjeravica lábánál. Túra: nincs. Utazás: egész napos utazás Budapesttől Koszovóig.
2. nap: Gjeravica (2656 m): Koszovó csúcstúra
Reggel rövid utazással érjük el a túra kiindulópontját, innen indul az első hegyi napunk.
Mai célunk a 2656 méteres Gjeravica, Koszovó legmagasabb pontja. A csúcs kevésbé ismert, mint az Albán-Alpok néhány híresebb hegye, de éppen ezért sokkal nyugodtabb környezetben lehet bejárni. A túra során csendes völgyeken, nyílt hegyoldalakon és pásztorok által használt területeken haladunk át, miközben egyre magasabbra jutunk.
Az emelkedés fokozatos, a terep jól követhető, így közben van idő a környezetre figyelni. Ahogy nyerjük a magasságot, egyre szélesebb panoráma nyílik meg előttünk: Koszovó hegyei, az Albán-Alpok vonulatai és a környező csúcsok is láthatóvá válnak.
Nyár végén a hegyoldalakban gyakran vadáfonya is terem, így a pihenők alatt nem ritka, hogy egy-egy maréknyi friss gyümölcs is kerül a kezünkbe.
A csúcs előtti szakasz már kövesebb, de technikailag nem nehéz. A 2656 méteres Gjeravicáról tiszta időben széles körpanoráma nyílik a környező hegyvidékre. Csúcson elkèszítjük csúcsforói kat valami mindenki megeszi a magával hozott ebèdjèt, azután pedig leindulunk.
A lefelé vezető út sem kevésbé látványos: gleccserformálta hegyi tavak mellett ereszkedünk vissza, amelyek jól lezárják a napot. A Gjeravica jó nyitánya ennek a túrának: hosszú, de jól járható és pontosan megmutatja, milyen a Balkán kevésbé ismert hegyvilága.
A túra után átlépünk Albániába és Bajram Curri városa felé vesszük az irányt. Ez lesz a következő napok bázisa, ahonnan már Montenegró legmagasabb pontja, a Zla Kolata következik.
Túra: Táv: kb. 13 km, Szint: kb. 1000 m fel és le. Menetidő: 6–7 óra
3. nap: Zla Kolata (2534 m): Montenegró teteje az Elátkozott-hegységben
A mai nap az egyik legerősebb csúcstúrája lesz az útnak. Bajram Curriból indulunk és a Prokletije-hegység, vagyis az „Elátkozott-hegység” felé vesszük az irányt.
Sokan úgy gondolják, hogy Montenegró legmagasabb pontja a híres Durmitor-hegységben található Bobotov Kuk, valójában azonban a határvidéken emelkedő Zla Kolata a magasabb: 2534 méterével hivatalosan ez Montenegró teteje.
A túra elején erdei ösvényeken haladunk, lassan hagyva magunk mögött a völgy világát. Ahogy emelkedünk, az erdőt felváltják a nyílt hegyi rétek, és egyre jobban kirajzolódnak előttünk a Prokletije éles, vad csúcsai.
Ez a hegység talán az egész Balkán egyik legizgalmasabb vidéke. A neve sem véletlen: a meredek sziklafalak, mély völgyek és nehezen járható hegyoldalak miatt évszázadokon keresztül misztikus, szinte megközelíthetetlen területnek számított.
Útközben áthaladunk olyan hegyi területeken, ahol a mai napig zajlik a hagyományos pásztorélet. A nyári hónapokban juhnyájak, apró kunyhók és legelők tarkítják a tájat. Olyan világ ez, ami Európa sok részéről már eltűnt.
A felső szakaszon már komolyabb emelkedő vár ránk. A terep kövesebbé válik és ahogy közeledünk a gerinchez, egyre inkább érezni lehet, hogy ez már igazi magashegyi környezet. Jó időben akár hófoltokkal is találkozhatunk, miközben körülöttünk egyre nagyobb hegyek emelkednek.
A Zla Kolata csúcsáról egyszerre látjuk Montenegró, Albánia és Koszovó hegyeit. Ez az a pont, ahol igazán értelmet nyer a balkáni csúcsvadászat: egyetlen helyről három ország hegyvilága tárul elénk.
A csúcson eltöltött pihenő után visszaereszkedünk ugyanazon az útvonalon, majd Bajram Curriba térünk vissza. Egy hosszú túranap után már csak egy jó kiadós vacsora, a napi történetek és a következő napok tervei maradnak.
Túra: Táv: kb. 17 km, Szint: kb. 1600 m fel és le. Menetidő: 10–11 óra.
4. nap:Átkelés Albánián keresztül a Korab-hegységhez
Ma elhagyjuk Bajram Currit és egy hosszabb utazós nap következik. Nem egyszerű átkelés ez egyik helyről a másikra, hanem egy igazi balkáni utazás Albánia kevésbé ismert vidékein.
Reggel még megállunk egy kávéra a városban, beszerzünk néhány helyi finomságot az útra, majd indulunk dél felé. Északkelet-Albánia Európa egyik legritkábban lakott térségei közé tartozik: hatalmas hegyek, mély völgyek, apró falvak és kanyargós utak jellemzik.
Útközben megállunk Albánia egyik legnagyobb víztározójánál. A hegyek közé ékelődött hatalmas vízfelület jó hely egy kis pihenésre és arra, hogy kicsit lelassítsunk a következő csúcstúra előtt.
Délután érkezünk meg a Korab-hegység lábánál található szállásunkra. Ez lesz az utolsó bázisunk ezen az úton és innen indulunk majd a túra legmagasabb pontjára.
A Korab különleges hely: 2764 méteres csúcsa egyszerre Albánia és Észak-Macedónia legmagasabb pontja. Vagyis egyetlen hegy megmászásával két országcsúcs kerülhet a listánkra.
Este közös vacsorával készülünk a másnapi túrára. Korai pihenés következik, mert a következő nap lesz a legmagasabb és egyik leghosszabb túránk.
Utazás: Bajram Curri – Korab-hegység. Szállás: a Korab közelében (2 éjszaka). Túra: nincs.
5. nap: Korab (2764 m): két ország tetején egyetlen csúcson
Elérkezik a túra egyik legkülönlegesebb napja. Ma a 2764 méteres Korab csúcsára indulunk, amely egyszerre Albánia és Észak-Macedónia legmagasabb pontja.
A túra egy apró hegyi faluból indul. Már az első kilométereken érezni lehet, hogy ez nem egy zsúfolt turistaútvonal: nincs tömeg, nincs kiépített hegyi infrastruktúra, csak a hegyek, a pásztorok és a természet.
Fokozatosan emelkedünk a nyílt hegyoldalakon keresztül. A táj folyamatosan változik: füves fennsíkok, sziklás részek, mély völgyek és hatalmas hegyhátak váltják egymást.
Ahogy magasabbra jutunk, egyre jobban látszik, mennyire érintetlen ez a vidék. A Korab nem a látványos sziklacsúcsairól híres, hanem a hatalmas térérzetről és arról az érzésről, hogy még mindig vannak Európában olyan helyek, ahol a természet az úr.
A csúcsra érve egyszerre állunk Albánia és Észak-Macedónia tetején. Egy apró határvonal egy hegygerincen, ahol két ország legmagasabb pontja találkozik.
A visszaút körtúra jellegű, így nem ugyanazt az arcát látjuk a hegynek, mint felfelé. Egy széles völgyön keresztül ereszkedünk vissza, ahol még inkább átélhető ennek a vidéknek a csendje és hatalmas léptéke.
Este visszatérünk a szállásra, ahol egy hosszú túranap után jöhet a jól megérdemelt pihenés és az utolsó közös este.
Táv: kb. 23 km, Szint: kb. 1600 m fel és le
Menetidő: 9–10 óra.
6. nap: Szkopje: lezárás egy balkáni fővárossal
Az utolsó reggelen elbúcsúzunk a hegyektől, és Észak-Macedónia fővárosa, Szkopje felé indulunk.
A természet után egészen más világ fogad minket. Szkopje egy különleges balkáni keverék: oszmán kori óváros, hatalmas terek, modern épületek, szobrok és egy erős keleti hangulat találkozik benne.
Egy rövid városnézés során megismerjük a város fontosabb részeit, majd egy közös ebéddel zárjuk ezt a hat napot.
Az elmúlt napokban négy országon haladtunk keresztül, három nagy csúcstúrát teljesítettünk és olyan hegyvidékeken jártunk, ahol még mindig érezni lehet a Balkán vad oldalát.
A hátizsákba kerül néhány országcsúcs, rengeteg kilométer, sok történet és jó pár olyan pillanat, ami miatt újra és újra visszatérünk a hegyek közé.
Hazautazás: Szkopje – Magyarország
Program: városnézés Szkopjéban, közös ebéd, hazautazás.
