Evulóció ez vagy egyik napról másikra leszünk világutazók? 

Miután körbe hátizsákoltam a világot mondhatnám én is, hogy vegyétek fel a táskát és irány a világ holnap. Már látom könnyen meg lehet ezt lépni, hiszen a világ nem olyan rossz, mint ahogy a média bemutatja. Viszont könnyű a kerítés túloldaláról beszélni. Hiszen számomra ez egy hosszabb folyamat, mert (szerintem) senki nem születik annak hanem az élete folyamán lesz valakiből világutazó. Ez a cikk nem azoknak a fehér hollóknak szól, akik tényleg 1 éjszaka világutazók lesznek hanem azoknak akik most ezt otthon olvassák és esetleg frusztráltak, hogy úgy világgá mennének viszont még nem rendelkeznek utazós múlttal, amely tapasztalatok elég bátorságot adtak volna számukra, hogy csak úgy csapot papot hátra hagyva világgá menjenek. Igaz manapság könnyebb világgá menni, hiszen nagyon sok utazó osztja meg tapasztalatait nap mint nap meg azt, hogy mennyire kevés pénzből is lehet utazni, pl ég és föld az információ csak ha 2015-öt nézem, amikor én mentem világgá. Világgá menők száma hatványozódott az elmúlt években és ez a hatványozódás szerencsére már magyarokra is vonatkozik. 

Én egy kávé mellett döntöttem el, hogy világgá megyek, de ennek volt egy evulóciója, amit most leírok, hátha segít mások evulóciójában.

Hol is kezdődött mindez

Az én világutazóvá válásom (amit akkor még nem fogtam fel), 2009-ben kezdődött. Ebben az évben lett vége egy kapcsolatomnak és bepánikoltam, hogy soha nem fogok utazni, mert nem lesz kivel. Aztán vége lett, egyedül maradtam. Igaz nem sokáig pánikoltam és sajnáltam magam vagy kerestem a kifogásokat miért ne mozduljak ki. Csupán fél évig zabáltam jégkrémet miközben Bridget Jones naplóját néztem. Aztán egyszercsak elegem lett az önsajnálatból meg a jégkrémből és rájöttem:

Nem építhetem az életem valaki másra

Tudtam, hogy muszáj szembenéznem mostantól egyedül a félelmeimnek, ha utazni akarok. Utazni akartam. De nagyon. 

Egy szörnyen drága afrikai csoportos utazást szemeltem ki. Minden oldalról leteszteltem, hogy a cég biztonságos stb, mert biztosra akartam menni, hogy nem lesz semmi gond. Azt hittem, ha a csillagos eget fizetem biztonságos lesz, így is lett. Annyira biztonságos volt, hogy már rosszul éreztem magam. 50 év körüli gazdag házaspárok voltak meg én. Itt hamar rájöttem talán nem kellett volna ennyit fizetni és talán vagányabb is lehetnék.

Utazás Excel táblázattal

Fél év múlva már Ausztráliában találtam magam ahol egy 3 hetes egyedüli hátizsákos úton vettem részt. Itt mindent megterveztem magamnak. Igaz az Oz Experience buszos társasággal tudtam minden teljesen jó lesz hiszen egy ismerős ajánlotta őket. 3 hét egy excel táblával a kezemben amin szó szerint órára pontosan le volt írva, mit hol és hogyan kell csinálnom hiszen nem volt idő spontaneitásra. Mindent látni akartam 3 hét alatt. Ha felületesen is, de láttam mindent, boldog voltam. Könnyű spontánoskodni ha az ember nincs időhöz kötve mint a világ körüli utam alatt. Ez csak egy nyaralás volt és mindent látni akartam. Ott már éreztem nem ez lesz életem első és utolsó hátizsákos útja, igaz a munka mellett nem tudtam hosszabb utakra elmenni max 3 hétre egy évben.

Ausztrál utam egy igazi “csináld magad vagánysági gyorstalpaló” volt. Tudtam, hogy túl sok mindentől féltem alaptalanul, nem volt önbizalmam és ezen változtatni akartam. Muszáj volt szembe néznem a félelmeimmel. Landolás után másnap már ugrottam is ki egy repülőből tandemben egy ausztrál pasihoz csatolva, amitől rettegtem addig. Gondoltam, ha már meghalok akkor legyen Ausztráliában az út elején. Utolsó napon pedig az Excel táblázatomba egy bungy jump volt írva. Gondoltam, ha ezt ez egész egyedüli hátizsákolást túlélem megtolom egy bungy-val a végén. Azt hittem erre az ugrásra már úgysem kerül sor hiszen előtte túl kell élnem egy tandemet meg egy 3 hetes egyedüli hátizsákolást.

Egyre magbiztosabbá váltam

Az egész ausztrál utat túléltem és valami érdekes folyamat elkezdődött. Magabiztosabb lettem, ami nemcsak az utazásaimra hanem egész életemre pozitívan kihatott. Igaz a bungy jumpingtól még mindig beremeg a térdem. A saját bőrömön tapasztaltam, hogy többre vagyok képes, mint amit a saját korlátolt gondolkodásom tartott magamról. 

Az ausztrál út után már minden szabadnapomat utazással maxoltam ki évekig, minden egyes úttal egyre több tapasztalatot szereztem és az önbizalmam is folyamatosan nőtt. Már nem vártam senkire, ha útra akartam kelni valahova, kinéztem az utat és vagy barátokkal vagy egyedül nekivágtam. Ez hihetetlen szabadságot is adott.

Számomra az élet minden aspektusában arra mutatott változtatnom kell.

Teltek az évek kisebb nyaralásokkal, amelyek nemhogy kioltották volna az utazás iránti vágyam, de táplálták. Az élet különböző területén sorra jöttek a jelek, hogy valami változásra van szükségem. Éreztem valahogy az életem megcsömörlött, a munkámat már nem élveztem. Barátaim megházasodtak én meg 30-on túl sem éreztem, hogy kész lennék családot alapítani, erőltetni meg végképp nem akartam. Éreztem, egy új fejezet kell az életemben de nem tudtam mi az. Hiszen, ha fejlődni akarunk életünk könyvébe kell pár fejezet és minden fejezet egy nagy változás. Aztán eljött egy ártatlan délutáni kávézás, ahol találkoztam egy utazó haverommal, és ahol eldöntöttem világgá megyek. Az i-re felkerült a pont, éreztem ezt kell nekem.  A kávézás óta egy másodperc kételyem nem volt, hogy erre én nem leszek képes. Azt nem tudtam, hogy hogyan leszek képes én a világ körül egyedül utazni, de nem is gondolkoztam a kifogásokon. Túl izgatott voltam és elfoglalt az előkészületekkel. Ekkor láttam, hogy ez a sok utazás igazából hova vezetett. Azon magabiztossághoz, hogy egy ilyen nagy döntést latte szürcsölés közben is könnyedén meghozhattam. 

Előkészületeket sem érdemes lenézni

Én személy szerint 1,5 évig készültem a világ körüli utamra, és ez a felkészülési folyamat rettentően izgalmas volt. Nem is akartam elrohanni, hiszen tudtam megyek és semmi, de semmi nem akadályozhat meg ebben. 

Nem ciki az európai vagy a társas utazás

Annyi ember mondta nekem, hogy ők “csak” Európában vagy éppen “csak” mással utaztak vagy éppen hotelban szálltak meg. Mintha mindenkinek egyedül kéne járni a világot egy hátizsákkal. Az, hogy belőlem ez vált én ezt valahogy tudat alatt talán mindig is akartam. Viszont mindenki másképp utazik. Szerintem semmi gond nincs az csoportos, excel táblás vagy akármilyen utazással. Én is így kezdtem, de nekem több kellett más meg pont erre vágyik. Azokat is megértem akik egész évben a szabadságukra gyűjtenek, és nem akarnak letérni a járt utakról, hiszen az hogy bevegyüljön az ember és mélyebben utazzon sok idő kell és egy sajátos gondolkodási mód, ami nem megy gyorstalpalón. 

Mit ajánlok, ti hogyan legyetek világutazók

Ha nagy világutazásról álmodoztok, akkor ne felejtsétek szinte mindenki kisebb utakkal kezdi. Nyomjátok ki magatokat  folyamatosan a komfort zónán kívülre, így egyre messzebb fogtok menni minden egyes úttal. Most mondhatnám milyen gáz hogy az elején egy szuperbiztosnágos utazásra mentem, de akkor nekem ez kellett. Ha ezek az utak nincsenek, akkor most ezt nem olvasnátok, mert valószínű most sem lett volna merszem utazni.

Mindenki életét más és más teszi boldoggá. Az én életem így alakult, nem azért mert hátizsákos világutazó akartam lenni, hanem azért mert nekem ezt dobta a gép és hallgattam a jelekre valamint nem erőltettem semmit.